Idestova száz éve annak, hogy Surányi Unger Tivadar 1920-ban, elsőként és utoljára összefoglalót írt magyarul a gazdasági válságok történetéről. Ha ma születne ilyen, biztosan hiánypótló munkának számítana. De vajon megírható lenne-e? A 2008-ban kirobbant válság hatására nemzetközileg megélénkült a válságtörténet kutatása. Az IMF munkatársai 2008 szeptemberében adatbázist tettek közzé az elmúlt 30 év pénzügyi válságairól. Az alcímében 800, valójában az utolsó 200 év „pénzügyi ostobaságáról” szóló átfogó szintézis (C. M. Reinhart - K. S. Rogoff: This Time is Different. Princeton UP, 2009) hatalmas nemzetközi adatbázist dolgoz fel a pénzügyi válságok történetéről, ám épp arról mond keveset, amit a „butaság” („folly”) természetéről önmaga tematizált. Vagyis, amit már oly sokan megfogalmaztak: a válságok históriája az amnézia története is. Megírható-e tehát a válságok története azok tapasztalatának és emlékezetének története nélkül? A történetírás „kritikai fordulata” után ideje belátnunk, hogy nem a múltból való tanulás, hanem a jelen tapasztalatai alapján a történelem nagy problémáinak újra meg újra történő nekirugaszkodás a hivatásunk. 

  Az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programja és az Atelier Európai Társadalomtudományi és Historiográfiai Tanszéke bázisán szerveződő kutatócsoport olyan alapkutatások elvégzésére, a feldolgozás eredményeinek publikálására vállalkozik, amely a 19-20. századi válságok gazdaság- társadalom- és mentalitástörténetét együtt veszi célba.